Üdvözöljük Súr Község hivatalos honlapján

 

Üdvözöljük Súr község honlapján!

 


 

Magyar (HU) / English (EN) / Deutsch (DE)

Polgármesteri köszöntő

Kedves Látogató!
Örömmel és tisztelettel köszöntöm Súr község Önkormányzatának Képviselő-testülete és polgárai nevében településünk honlapján.
Bővebben...

Evangélikus Egyház

ADATOK
Cím: 2889 Súr, Petőfi S. utca 
Alapítva: 1608., akv.: 1741-től
Lelkész: Nagy Gábor (telefon: 34/375-251)

Honlap:http://sur.lutheran.hu/

 A súri evangélikus egyházközség története:

A település első okleveles említése 1436-ból származik. A török pusztítás következtében - a 16. században elnéptelenedett a helység, amelyet 1650-től már a Zichyek birtokoltak összes pusztáival. A Zichyek 1715-től kezdődően felvidéki szlovák evangélikus telepesekkel „szállatták” meg üresen maradt pusztáikat. A súri evangélikusok Nyitra, Turóc és Zolyóm megyékből elüldözött jobbágyként érkeztek. Itt szívesen fogadták a famunkában nagyon jártas felvidékieket és - a vallási különbség ellenére - mindenben támogatták őket. A suri evangélikusok első szerveződéséről nincsenek adataink, de 1740-ben – legkésőbb az 1740-es évek végén – már „szervezett” gyülekezetként, sőt anyaegyházként élhettek. Ezt támasztja alá, a gyülekezet irattárában ma is féltve őrzött viaszbélyegzőn olvasható 1740-es évszám. (A körbélyegző szövegének közepén trombitás angyal látható, körülötte a hold és csillagok.) De igazolja az anyakönyvezés kezdetének időpontja is. A házasságkötési és születési anyakönyv első kötete 1747-ből származik, a halotti anyakönyv 1748-ból való. Nem sokkal később már iskolájuk is volt. Imaházuk felépítéséig (1785) abban tartották az istentiszteleteket. A gyülekezet első lelkésze Busztor György volt, őt követte Batsúr György és Neogradi Mihály akik csak rövid ideig pásztorolták a gyülekezet népét. Liszy Istvánés Perlitzy János működése már hosszabb ideig tartott. A békésen folyó gyülekezeti élet azonban 1767-ben egy időre megszakadt. A súri evangélikusokat megfosztották a szabad vallásgyakorlatától. A szomszédos Bakonycsernye lelkészének szolgálatát sem vehették mindig igénybe. Három évig (1767-1770) lelkész nélkül éltek. Később Horváth Sámuel bakonycsernyei lelkész gondozta a súri híveket is. Az önállósult gyülekezet 18. századi lélekszámáról nincsenek adataink, de az anyakönyvi bejegyzésekből követhető növekedése, nagysága, vitalitása. Lélekszámra vonatkozó adat a későbbi időből, a 19. század elő feléből áll rendelkezésünkre. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográphiai szótára szerint Súr 720 evangélikus lakossal rendelkezett. Ezt a lélekszámot már békésebb viszonyok között érte el a gyülekezet, mert 1783-tól ismét volt saját lelkésze Malatidesz Pál személyében. Őt követte Faragó Sámuel, Halkó Sámuel, majd Sztanó János bakonycsernyei lelkész pásztorolta Súr evangélikusait is.1841-től Turcsányi Gyula György látta el a lelkészi szolgálatot, pontosan 40 évig. 1882 októberében a templom, a harangok és a lelkészlak is tűzkárt szenvedett. Nem sokkal később a vidéken szokatlan árvíz, majd jégeső pusztított. De hamarosan újjáépült a templom és a paplak. Az egyházi épületek felépítését és a harangok beszerzését a község lakói –felekezeti különbség nélkül – önzetlenül támogatták. Ekkor már Zatkalik Lajos volt a lelkész, akinek emléke „jó szónok”-ként maradt fenn, akár magyar, akár tót (szlovák) nyelven hirdette az igét. 1906-ban a templom tornyára villámhárítót szereltek, a templomba üvegcsillár került Szabados Pál és neje Bécsi Julianna adományaként. Ekkor nyílt lehetősége a gyülekezetnek arra, hogy régi orgonáját egy kis orgonával cserélje ki. Az első világháború megszakította a békés fejlődést. Súlyos lelki törést okoztak a katonai behívók, majd a harctereken maradt hősi halottak. A gyülekezet két harangját is a háborúba vitték. Közel 10 évig csak a középső harang hívogatott. Mindkét tanítót hadba szólították. Az oktatást egy nyugalmazott tanító és a lelkész végezte. A világháború negyedik évében a spanyolnátha tizedelte meg a falu és a gyülekezet népét. Különösen 1918 ködös, hideg, korán téliesre fordult októbere követelt sok áldozatot. Ekkor meghalt a gyülekezet lelkésze is, nem volt még 36 éves. Kéri János volt a következő lelkész. Ebben az időszakban jelentek meg a szekták, más gyülekezetek „amerikásainak” közvetítésével. 1926 elején lett a gyülekezet pásztora Boczkó Gyula Felvidékről menekült lelkész. A sok csapással sújtott embert a mindenki iránti szeretet jellemezte. Rövid szolgálata idején az első számú iskolát teljesen átépítették. 1928 augusztusában – 45 éves korában – hirtelen meghalt. Egy évi helyettes lelkészi szolgálat után Bödecs Károlyt választotta lelki vezetőjének a gyülekezet. A rendkívüli szervezőkészséggel rendelkező lelkésznek az ifjúság körében végzett munka volt a legkedvesebb szolgálati területe. Több konferenciát rendezett. Áldozatot vállaló és áldozatkészségre nevelő lelkész volt. Halála után 1945.-ben Jakab Miklós egyik korábbi lelkész fia, Súr szülöttje – lett a gyülekezet lelkésze. Szolgálatának kezdetén a háborús károk kijavítása, az elpusztult értékek pótlása volt a feladat, de a lelki építkezés sem maradt el. 1945 és 1950 között négyszer volt ifjúsági nap és kisebb evangélizáció. Később – a társadalmi változások hatására - a gyülekezeti élet a templomfalak közé szorult: nehéz évtizedekben volt része pásztornak és a lassan fogyó nyájnak. Jakab Miklós 1980-ban Lajoskomáromba távozott, de a súri temetőben – apja sírjában – várja a feltámadás Urát: 1986-ban hunyt el. 1980-ban a Bakonycsernye-Súr közötti lelkészkapcsolat újra éledt. Zászkaliczky Péter bakonycsernyei lelkész közel egy évtizeden keresztül gondozta a súri gyülekezetet helyettes lelkészként. Szolgálata idején elvégeztette a templom teljes külső vakolatcseréjét, belső festését, a padok cseréjét és a vizesedő falak vegyszerrel történő szigetelő kezelését. Bencéné Szabó Márta 1989–1998 között volt Súr lelkésze, amíg férje Bakonycsernye papjaként szolgált. Személyében ismét parókus lelkész pásztorolta a gyülekezetet. Szolgálatának idején indult el az egyházi épületek kárpótlási ügye, s énekkar alakult Molnárné Sógorka Veronika tanárnő vezetésével. 1998-ban a lelkész család új szolgálati helyre távozott. Ezt követően ismét a szomszéd falu lelkésze gondozza a gyülekezetet, helyettes lelkészi minőségben. Az esperesi tisztséget is betöltő Szarka István bakonycsernyei lelkészt Szarka Éva beosztott lelkész – a felesége - segítette. 2010 óta Nagy Gábor az evangélikus egyházközség lelkésze.

>> Címlap Evangélikus Egyház